Bemutatkoznak a pályázat győztesei

2009. március 10. | Feljegyezte: Leslie

A Tinta-Klub és a Karcolat közösen meghirdetett Legnagyobb félelem pályázatának győzteseit szeretnénk bemutatni az alábbiakban. Lehetőséget kívánunk adni, hogy mindenki megismerhesse őket – nemcsak mint alkotót, hanem mint embert is -, az eddig elért eredményeiket, ars poeticáikat. A nyertesek novellái a Pályaművek menüpont alatt érhetőek el.

I. helyezett: Chris Detroit (Szalay Sándor)

A nevem Szalay Sándor, 1978-ban születtem Budapesten. Jelenleg Dublinban, Írországban élek és dolgozom. Nem tudom, pontosan mikor kezdtem foglalkozni az írással, de az biztos, hogy először képregény-rajzoló szerettem volna lenni. Mivel bénán rajzolok, ez bukott. Azt viszont tudom, hogy azért kezdtem az írással foglalkozni, mert elolvastam Guy de Maupassant A Rondoli lányok című kisregényét. Ő továbbra is megmaradt az első számúnak, az újabbak közül pedig King és Gaiman zárkóztak fel mögé.

Eddig megjelentem:
Héttorony antológia – néhány rövid novella
Havakat idéző szavak antológia – Élni és meghalni Shillongban (részlet)
Ma én mesélek neked (válogatott mesék) – MIN-DEN-KI
Királynők istállója – novellavázlatok

Pályázati sikerek:
Abyss Magazin – Megújulás pályázat – 1. helyezés
Új Nautilus – Kitalált középkorok pályázat – 1. helyezés
Tinta Klub – A legnagyobb félelem pályázat – 1. helyezés


II. helyezett: Nagy Dániel

A nevem Nagy Dániel, végzettségem pedig könyvelő. Az írással 2008 augusztusában kezdtem el komolyabban foglalkozni, egy film hatására. Megragadott az a pillanat, amikor a film főhőse – aki szintén írással foglalkozott – egy régi írógépbe tiszta, fehér papírt fűzött. Kapóra jött, hogy ebben a nyár végi hónapban megalakult a Delta írókör külsős fóruma, ahol azóta is koptathatom a padot és kapom a hasznosabbnál-hasznosabb kritikákat, tanácsokat. Télen beléptem a Karcolat Scriptóriumába, és most párhuzamosan igyekszem a két iskolába járni. Publikációim értelemszerűen még nincsenek, hiszen nem egészen fél éve tanulom a “szakmát”.

III. helyezett: Tóth Beáta

1987. április 13-án születtem, szerencsére akkor is hétfői napra esett, mint idén, bár nem vagyok babonás. Az ovit három, az áltsulit hat és a gimnáziumot szintén hat év alatt pipáltam ki. Pálya-álmaim sűrűn változtak: állatorvos, cirkuszi állatgondozó, csillagász, barlangász, régész, egyiptológus, búvárrégész, tanár és végül paleontológus (dinoszauruszkutató) szerepelt a listán. Ezután a biológusi pályán kötöttem ki; a nagyon hangzatos biotechnológiai ágazatban ügyködöm, egyelőre mint a diplomamunkájáért hajtó szakdolgozó. Az írással, ha jól emlékszem, tizennégy évesen kezdtem foglalkozni, kezdetben az asztalfióknak, majd az internet széles világának mutattam meg magam Styra néven. Pár évvel később a Karcolat.hu alapító tagjaként szerkesztő lettem az oldalon, majd 2007-ben az Ammerúnia Műhely is a sorai közé vett. Nyomtatásban még semmim sem jelent meg, írásaim a Karcolat.hu-n, illetve a Fantasya.hu-n találhatók, bár utóbbi mostanában sajnos nem üzemel..
És egy kis hobbi: zene, könyvek, filmek, dinoszauruszok. Na jó, ne közösítsük ki a többi őshüllőt sem .
Néhány megjelent művem a Karcolaton, amire büszke vagyok: Bűnbocsánat, Ahány ház…, In Memoriam.

Különdíjas: Czinkóczi Krisztina

Nem untatok senkit a hosszas bemutatkozással és életem nem túl érdekes részleteivel. Elég annyi, hogy jelenleg munkát keresek, az eredeti szakmám keramikus. (A fantasztikus munkaajánlatokat az öltözőmbe kérem a csokor virág mellé.) Lassan a harmadik ikszemet taposom, de csak egy éve kezdtem írni. Olvasni mindig nagyon szerettem, és a különféle történetek kitalálását is élveztem. Ritkán vetettem ezeket papírra; és ha mégis, akkor az íróasztal fiókjában végezték. Több mint egy éve azonban rátaláltam a Karcolatra és megfogott a hely szelleme. Azóta sem ereszt, pedig próbáltam lefizetni. De komolyra véve, ahogy megtaláltam ezt a csapatot, íráskényszer lett rajtam úrrá. Ezt nagy részben a Karcolat Scriptoriumának köszönhetem, no és persze azt is, hogy az írásaim élvezhetővé váltak. Eddigi legjobb munkáim a Scriptorium feladatai ihlették, közéjük sorolom A bűnhődés pokla című sci-fim, és a Halálbiztos című szatírám. Leginkább a szatirikus-humoros szösszenetek, és a misztikus történetek írása áll közel hozzám. Egyesek szerint a humorom montypythonos, mások szerint simán csak morbid. Ezt mindenki döntse el maga! Sriptoriumon kívüli legjobb írásaimnak a Szörnyek szövetsége, és a Férfidolgok című novelláimat tartom. Legnagyobb sikere az egyperces kategóriába sorolható Kérdésnek volt. Jó írásomnak tartom az Út az erdőn át című novellámat is, amivel sikerült a Legnagyobb félelem pályázaton különdíjat nyernem.

Különdíjas: Santorina Grey

Nem állíthatom, hogy mindig is írni akartam, sőt három éve még csak meg sem fordult a fejemben ez a gondolat. Persze volt egy számomra különösen kedves történet, amit papírra szerettem volna vetni… majd egyszer, csupán a magam, és a hozzám közel állók örömére. Aztán úgy alakult, hogy kaptam ajándékba az élettől másfél évet, és rögtön nekiláthattam első regényemnek, a Holdsarlónak. Máig sem tudom, mi vitt rá arra, hogy a kéziratot elküldjem néhány kiadónak. Talán csak látni szerettem volna a polcomon, érezni a frissen nyomott papír utánozhatatlan illatát, figyelni, ahogy megelevenednek a borítón a fejemben élő képek, és átnyújtani a kész művet azoknak, akik sokat jelentenek nekem.
A vágy azonban nem lett volna elég a sikerhez, ha nem jut el a regényem az egyik legismertebb magyar fantasy íróhoz, és ő nem lát benne „fantáziát”. Máig is hálás vagyok a segítségéért, és az utánozhatatlan humoráért, amellyel kíméletlenül rávilágított minden egyes hibámra.
A másfél éves szabadság azóta letelt, és én visszatértem korábbi szakmámhoz. Közgazdászként dolgozom, lótok-futok egyik megbeszélésről a másikra, hogy esténként minél előbb hazamehessek a családomhoz: a fiamhoz, a kislányomhoz és a páromhoz. De hiába a száraz pénzügyi világ, az írás immár az életem részévé vált. Ha nem is tudok mindennap leülni a gép elé, de az utamba kerülő embereket már olyan szemmel figyelem, hogy vajon melyik karakterem jellemét tudnám árnyalni a tőlük ellesett gesztusokkal; az utazásaim során látott tájakat beleszövöm a meséimbe, és a fejemben ott bujkálnak a földmélyi manók és a kristálytündérek…

Eddig megjelent műveim:
Holdsarló (regény, 2007, Cherubion kiadó)
Földsarló (regény, 2008, Cherubion kiadó)
A jóslat (novella a Rothadás c. antológiában, Cherubion kiadó)
A tökéletes előadás (novella a Farkasátok c. antológiában, Cherubion kiadó)

Különdíjas: Hantos Norbert

1987-ben születtem Móron, Fejér megye nem is olyan kicsi bortermelő városkájában. Már tizenöt évesen gondolkodtam azon, hogy jó lenne már írni valamit, nem csak olvasni (hiába, a fiatalság „én is tudok ilyet!” felkiáltása…), de a kellő motiváció még évekig váratott magára – ezúton tanácsolom mindenkinek, hogy vigyázzanak a „mesélj valami szépet!” kezdetű mondattal, sosem lehet tudni, mit indít el, főleg ha azt épp az ember múzsája kéri…
Legelső, 2008-as, írói indíttatású novellámat – mely a Legkisebb sárkány címet viseli – rögtön nyilvánosságra is bocsátottam a Karcolat irodalmi portálon (ajánlás útján találtam rá), hogy megtudjam, érdemes-e ilyenekkel zaklatnom a tömeget. A jelek szerint igen. De lehet, hogy félreértettem. Üzenem a tömegnek, hogy már késő!
Ezt követte még néhány kisebb jelentőségű mű, majd felfigyelve az Abyss Magazin Megújulás pályázatára, megírtam a Főnixnek született című művet, mely bekerült a legjobb tíz novella közé. Első pályázatnak nem is rossz, ahhoz képest, hogy ekkor még meglehetősen idegen volt számomra a sci-fi műfaja, inkább a fantasy állt közelebb a szívemhez.
Pár újabb, a fantázia és a misztikum világában játszódó történeteim után újra áteveztem a sci-fi vizeire, mert a Karcolaton meghirdették az ötödik pályázatot – igaz, a műfaj kötetlen volt, de az aktuális ötlet ezt követelte tőlem. Az eredmény a vártnál (is) rosszabb lett, inkább alsó-középszerű, de ez csak még inkább arra sarkallt, tanuljak meg írni rendesen. De tényleg.
Ezért is léptem be az akkor megalakuló III. Karcolat Scriptoriumba, amelynek a mai napig is tagja vagyok. Ennek keretében több nem-is-olyan-rossz írás született, talán a humoros fantasyba sorolható Fejetlenség a legkiemelkedőbb – emellett természetesen a scriptfeladatokon kívül is igyekeztem alkotni, említésre méltó talán a Kis Tom pokla, mint párbeszédkísérlet, valamint az Univerzum Turing-gépe, mint matematika-sci-fi-humor hibrid.
És ha már a témánál járunk: a legjelentősebb alkotásom kétség kívül a Matematikus Démona, egy „majdnem racionális, majdnem hard” sci-fi, amellyel megnyertem a 2008-as Preyer Hugo emlékére sci-fi pályázatot. Személy szerint – pályázattól függetlenül – erre a novellámra vagyok a legbüszkébb.
Legutóbbi eredményem pedig a Tinta-klub 2009-es Legnagyobb félelem pályázatára beküldött művem, a Félelemspecialista különdíjas helyezése.
A jövőben sem szeretném abbahagyni az alkotást, remélem, még sok szépséggel sikerül az őrületbe ker… izé, szóval megörvendeztetni a barátaimat, scripttársaimat és mindazokat, akik megtisztelnek azzal, hogy elolvassák valamely művemet.
A múzsa csapjon homlokon titeket!

Kategóriák: Pályázat | Címkék: | 1 komment »

Hozzászólások