Novellák
Nemere István: Szamurájkard
Bensson és Anita voltak a boltban, amikor bejött az az öregasszony. A régiségkereskedő harminc éves múlott, a kislánya meg talán hat vagy hét lehetett. Mindketten szőkék, nevetősek. Jól érezték magukat azon a délutánon. Odakünn zajlott a nagyvárosi forgalom, idebent kellemes félhomály és a régi tárgyak semmivel össze nem téveszthető illata terjengett. Ázsiai szőnyegek, középkori fegyverek, repedezett fa bútorok, pár festmény és sok, sok apró tárgy.
Az öregasszony madárcsontú volt, és legalább hetven éves. Meglepően kék szemek és kissé régies öltözete fokozta a hatást: ártatlannak látszott, soványnak, védtelennek. A mozgása is könnyed volt, szinte hangtalan. Ahogyan a lepkék szállnak a levegőben. Halkan és szerényen kérdezte a kereskedőtől: van-e szamurájkardja? A régi fegyverek között akadt egy. Amikor Bensson ki akarta venni lábakon álló, feketére lakkozott tokjából, az asszony tiltakozott…
Michael Mansfield: Balek
Fékcsikorgás, olyan őrült hangon, hogy Jefferson dobhártyája csaknem szétrobbant. Megrettent a fémes sikolytól és az azt követő hatalmas erejű puffanástól. Szinte elmenekült onnan, mintha elüldözte volna valami. Valami, ami minden bizonnyal a saját iszonyata lehetett. De biztos volt benne, ha erőt vesz magán és pánikszerű menekülés helyett hátranéz, egy friss holttestet lát az aszfalton. Talán éppen a mögötte átkelőt, félig az autó kerekei alatt heverve.
De a világért sem! Semmi vágyakozást nem érzett a szörnyű látványra. Visszahúzódó volt, és félszeg mindig is. Tudta jól, ha odapillant, azonnal megkörnyékezi a rosszullét; sőt, már így is érezte ennek előjelét. Egyet tehetett csak most is, mint mindig, ha rémület vett erőt rajta, vagy ha a megszokottnál nagyobb embercsoport fogta körül: sietve elhúzódott. Szíve kalimpálása harangként kongott a fejében, ez unszolta. Átvágott az emberek alkotta élő sövényen, ami egyre szorosabban és egyre fenyegetőbben font falat az úttesten heverő halott és az őrjöngő sofőr körül.
Francis W. Scott: Helyszíni szemle
A lány még alig töltötte be a huszonötöt, mégis meg kellett halnia.
Életében gyönyörű teremtés volt, hosszú, sűrű, barna hajjal és ragyogó, smaragdzöld szemekkel. Most itt feküdt előttem a szép, bár csak egyszerűen berendezett nappali közepén, kicsavarodott végtagokkal, a semmi közepét bámulva – és már nem is ragyogott a szeme…
Francis W. Scott: Istent keresni
Egyszer egy csapat munkás felháborodott, mert hosszas imádkozás után sem teljesültek vágyaik. Úgy döntöttek, megkeresik Istent, és kérdőre vonják felelőtlensége miatt. Fogták hát az ásóikat, és mindnyájan kivonultak a nagy rétre, hogy előkerítsék az Urat, akár a föld alól is. Nekikezdtek, és némán, szuszogva, röfögve a nagy erőfeszítéstől, egyre mélyebbre ástak.
Körülbelül egy órája áshattak, amikor valaki észrevette, hogy Péter nem dolgozik. Sőt, még csak ásója sincsen! Ott ült egy rönkön, pár méterre a többiektől, és elégedetten fürdette az arcát a kora nyári napsütésben.
Jonathan Cross: Veszett lelkek városa
(regényrészlet)
Nick megborzongott a Szentek útján keresztülseprő hideg széllökéstől. Mintha csak az ég valamiféle szörnyű himlőben szenvedne, a horizonton felbukkantak az éjszaka első fekete foltjai.
Bár napközben egyetlen árnyékot sem lehetett látni a betonfalakkal körbezárt utcában, most mégis úgy tetszett, hogy a sarkok és a falak poros beszögellései megtelnek a sötéttel.